Vannak szerzők, akiknek a könyveit nemcsak azért jó olvasni, mert érdekes dolgokról írnak, hanem egyszerűen azért is, mert jó olvasni az írásukat, és Nádasdy Ádám pontosan ilyen szerző volt. Költő, nyelvész, műfordító és egyetemi tanár volt, az ELTE Angol Tanszékének oktatójaként pedig hosszú éveken át foglalkozott nyelvvel, irodalommal és angol kultúrával, miközben írásaiban mindig megvolt az a könnyedség és természetes kíváncsiság, amely miatt a legapróbb hétköznapi dolgokról is képes volt érdekesen mesélni. Nádasdy Ádám 2026-ban hunyt el, így a Londoni levelek olvasása már egészen más érzést ad, hiszen tudjuk, hogy ezeket a sorokat egy olyan szerző írta, akitől sajnos már nem várhatunk újabb könyvet, és éppen ezért különösen jó érzés kézbe venni ezt a kötetet, amelyben még ott van az a jellegzetes hang, az a humor, amely annyira sajátossá tette Nádasdy írásait.
A Londoni levelek 2026-os kiadásban jelent meg a Magvető Kiadónál, és Nádasdy Ádám London és Budapest között ingázó életének tapasztalataiból válogat, így a könyv egyszerre szól Londonról, az angolokról, a brit mindennapokról, de közben természetesen Magyarországról is, hiszen amikor valaki két ország között ingázik, óhatatlanul összehasonlítja a látottakat, és pontosan ezekből a különbségekből és hasonlóságokból születnek a kötet legérdekesebb részei.
Ami rögtön feltűnik, hogy Nádasdy nem hétköznapi szemmel nézi Londont, nem a legismertebb látnivalókról akar hosszasan mesélni, hanem sokkal inkább azokról az apróságokról, amelyek mellett egy turista talán gond nélkül elsétálna, ő viszont megáll egy pillanatra, elgondolkodik rajta, majd úgy meséli el, hogy az embernek kedve támad tovább utánanézni. Miért nincs például keverőcsap a londoni fürdőszobákban, hogyan működnek a britek számára teljesen természetesnek számító szokások, és miért tud egészen máshogy működni egy hétköznapi helyzet Londonban, mint Budapesten?
A kötetben szó esik többek között a Brexitről és annak következményeiről, arról, hogyan változott meg Nagy-Britannia az Európai Unióból való kilépés után, mit jelenthet a gyakorlatban konzervatívnak lenni, és olyan személyesebb történetet is olvashatunk, mint az 1981-es történet a szőlőprés vasfüggönyön keresztül történő kijuttatásáról. Ezek a témák elsőre talán nagyon különbözőnek tűnnek, de Nádasdy Ádám éppen attól tudja érdekessé tenni őket, hogy nem száraz ismeretterjesztő szövegeket kapunk, hanem személyes hangú, sokszor humoros írásokat.
A szerző személye miatt nekem ez a kötet különlegesebb élmény volt, mert Nádasdy Ádám írásait olvasva mindig az az érzése támad az embernek, hogy valaki olyan mesél, aki rengeteget tud a világról, egyszerűen csak megosztja velünk, amit látott, tapasztalt vagy érdekesnek talált. A nyelvészeti háttere miatt természetesen a nyelv és az angol nyelv sajátosságai is fontos szerepet kapnak, és ezeknél a részeknél különösen érezhető, mennyire otthonosan mozgott ebben a témában.
Nekem a Londoni levelek leginkább azért volt szerethető, mert egyszerre informatív és tele van érdekes történetekkel és olyan témákkal, amelyekről Nádasdy Ádám a saját hangján, mindenféle körítés nélkül tud mesélni. A könyv olvasása közben még erősebben érződik az is, hogy Nádasdy Ádám mennyire hiányzik már nekünk. 2026-ban bekövetkezett halálával egy rendkívül sokoldalú magyar alkotót veszítettünk el, akinek költőként, műfordítóként, nyelvészként és tanárként is fontos helye volt a magyar kulturális életben. A Londoni levelek így számomra nemcsak egy érdekes könyv Londonról, hanem egyfajta találkozás is egy olyan szerzővel, akinek a hangját már nem hallhatjuk újabb könyvekből, viszont ezekben az írásokban még ott van a humora, a kíváncsisága, a műveltsége és az a jellegzetes könnyedség, amellyel a legegyszerűbb hétköznapi kérdésből is képes volt érdekes történetet csinálni.
Köszönöm szépen a Magvető Kiadónak, hogy recenziós példányként eljuttatta hozzám a Londoni levelek című kötetet, amely különösen értékes olvasmányélmény volt, hiszen Nádasdy Ádám jellegzetes hangján keresztül enged közelebb Londonhoz.
Nádasdy Ádám már nincs közöttünk, de a sorai még mindig itt vannak velünk, és talán nincs is szebb módja az emlékezésnek, mint újra elolvasni a köteteit. A Londoni levelek lapjain keresztül pedig még egyszer velünk sétál London utcáin, és talán éppen ezért ez a könyv nemcsak egy utazás Londonba, hanem egy különleges találkozás is egy olyan emberrel, aki nagyon fog hiányozni a magyar irodalomban.
Social Media
Search