Könyvkritika - Madarász Éva: Csók, Lilly

 

Nagyon vártam, hogy folytathassam Hanna, Annie, Olga és Veronika történetét az első kötet után, és szerencsére most sem csalódtam bennük. Sőt, ezt a részt talán még jobban szerettem, mint az elsőt, mert miközben ugyanaz a négy szerethető, kíváncsi és mindenre elszánt lány tér vissza, a történet hangulata és tétje is sokkal komolyabbá válik. Az első kötet kalandjai után ezúttal már egy olyan korszakba érkezünk, amikor Európa egyre inkább a háború árnyékába kerül, és a lányok számára is világossá válik, hogy a világ, amelyet addig ismertek, egyik pillanatról a másikra megváltozott.

A lányok ezúttal már nem Abbáziában kalandoznak, hanem egy egészen más, sokkal sötétebb világba csöppennek. Kitört az első világháború, Európa lángokban áll, a szeretteik a fronton vannak, ők pedig nem tudnak otthon maradni és tétlenül várni arra, hogy vajon mi történik velük. Hanna, Annie, Olga és Veronika természetesen most sem az a fajta, aki könnyedén belenyugszik abba, hogy mások döntsenek helyettük, így újra útnak indulnak, ezúttal pedig barátnőjüknek, Steinschneider Lillynek, az első magyar pilótanőnek próbálnak segíteni. Már önmagában ez a történetszál is izgalmasan hangzik, hiszen Lilly alakján keresztül nemcsak egy rendkívüli nő történetét ismerhetjük meg, hanem egy olyan korszakba is bepillanthatunk, amikor egy nő számára még az is komoly kihívást jelentett, hogy egyáltalán megmutassa: képes olyan dolgokra, amelyeket a társadalom kizárólag a férfiak számára tartott elképzelhetőnek.

Nagyon szerettem, hogy ebben a kötetben a történelmi háttér sokkal hangsúlyosabban jelenik meg. A háború ott van a mindennapokban, a bizonytalanságban, az elválásokban, a féltésben, a döntésekben és abban a különös érzésben is, hogy miközben a világ körülöttük egyre kiszámíthatatlanabbá válik, nekik mégis meg kell találniuk azt a kapaszkodót, amely segít továbbmenni. Éppen ezért ez a történet számomra valamivel komolyabbnak és érettebbnek is hatott, miközben szerencsére megmaradt benne az a lendület és kalandosság, ami miatt már az első kötetet is szerettem.

A lányok olyan helyzetekbe kerülnek, amelyekben nemcsak a bátorságukra, hanem a leleményességükre, gyors helyzetfelismerésükre és egymás iránti bizalmukra is szükségük van. Nem egyszerűen arról van szó, hogy veszélyes helyzetekbe keverednek, majd valahogy kijutnak belőlük, hanem folyamatosan döntéseket kell hozniuk, amelyeknek valódi következményei lehetnek. Ez pedig különösen érdekes azért is, mert közben végig ott van a háttérben a korszak társadalmi szemlélete, amely szerint egy fiatal nőnek egészen más szerepet kellett volna betöltenie, mint amire ezek a lányok vállalkoznak.

Fotó: Menő Könyvek

Talán éppen ez az egyik legizgalmasabb része a történetnek: hogy a lányok nemcsak a külső veszélyekkel kerülnek szembe, hanem azokkal a láthatatlan falakkal is, amelyeket a kor társadalma emelt köréjük. Olyan világban próbálnak helytállni, amelyben még az is szokatlannak számít, ha egy nő saját döntéseket akar hozni, önállóan akar cselekedni, vagy egyszerűen csak nem fogadja el azt, hogy előre megmondják neki, mire képes és mire nem. Hanna, Annie, Olga és Veronika azonban újra és újra bebizonyítják, hogy nem szeretnének beleférni az elvárások által kijelölt szerepekbe, és számomra nagyon szerethető volt ez az elszántságuk.

A lányok természetesen nem érzik magukat mindig biztonságban, és nem is tudhatják előre, mi vár rájuk, mégis képesek továbblépni, amikor szükség van rájuk. Ez teszi őket igazán szerethetővé, hiszen nem azért érdekesek, mert legyőzhetetlenek, hanem azért, mert a nehézségek ellenére sem hajlandók feladni azt, amiben hisznek.

Lilly karakterét különösen megszerettem. Egy törékenynek tűnő, mégis elképesztően elszánt nő, aki egyáltalán nem akarja elfogadni, hogy vannak dolgok, amelyeket csak azért nem tehet meg, mert nőnek született. Az ő története azért is volt számomra különösen érdekes, mert miközben a regényben egy izgalmas kaland részesévé válik, közben egy olyan valós történelmi személyiség alakját is közelebb hozza hozzánk, akinek az életútja önmagában is regénybe illő. Nagyon érdekes volt az ő szemén keresztül is megismerni ezt a korszakot, amikor a repülés még önmagában is különleges és veszélyes vállalkozásnak számított, egy nő számára pedig mindez még nagyobb akadályokkal járt együtt.

Steinschneider Lilly története azért is fontos része a könyvnek, mert jól megmutatja, mennyire más szabályok szerint működött a világ alig több mint száz évvel ezelőtt. Ma már természetesnek vesszük, hogy egy nő tanulhat, dolgozhat, vezethet, sportolhat, repülőgépet vezethet, vagy éppen maga dönthet arról, milyen életet szeretne élni, de a könyv világában ezek közül sok minden egyáltalán nem volt magától értetődő. Lillynek és a hozzá hasonló nőknek nemcsak a saját félelmeiket kellett legyőzniük, hanem egy egész társadalom előítéleteivel is meg kellett küzdeniük, és talán éppen ezért olyan jó érzés olvasni egy olyan karakterről, aki nem hajlandó elfogadni, hogy a lehetőségeit mások határozzák meg.

És persze ebben a kötetben sem marad el a szerelem, a barátság, a titkok és a veszélyek sem, amelyek együtt gondoskodnak arról, hogy a történet végig lendületes maradjon. Talán a háborús háttér miatt ezek a kapcsolatok még fontosabbá is válnak, hiszen amikor minden bizonytalanná válik körülöttük, különösen sokat számít, hogy ki az, akire valóban lehet támaszkodni. A négy lány barátsága számomra továbbra is a történet egyik legjobb része, mert bár különböző személyiségek, és természetesen nem mindenben értenek egyet, amikor igazán szükség van rá, mindig számíthatnak egymásra.

A lányok nem azért bátrak, mert egyedül minden akadályt le tudnak győzni, hanem azért is, mert tudják, hogy vannak mellettük olyan emberek, akik nem hagyják őket magukra. A legnehezebb helyzetekben is próbálnak segíteni annak, akinek szüksége van rájuk, és közben újra és újra kiderül, hogy a bizalom, az összetartás és a másik iránt érzett felelősség legalább olyan fontos, mint az, hogy ki mennyire ügyes vagy bátor önmagában.

Madarász Éva ismét egy lendületes, fordulatos kalandregényt írt, amelyben nagyon jól működik együtt a történelmi háttér és a fikció. Szerettem, hogy miközben a lányok kalandjait követjük, közben egyre többet kapunk abból a korból is, amelyben élnek, így az olvasó nemcsak egy izgalmas történetet kap, hanem egy olyan korszakba is betekinthet, amelyről talán sok mindent tudunk történelemóráról, de egészen más érzés úgy találkozni vele, hogy közben konkrét emberi sorsokon keresztül látjuk a változásokat. A háború így nem egy távoli történelmi esemény marad, hanem olyan valóság, amely hatással van a szereplők döntéseire, kapcsolataira és jövőjére.

Külön tetszett az is, hogy a regényben a női szereplők nem egyszerűen azért érdekesek, mert szembemennek a kor elvárásaival, hanem azért, mert mindegyiküknek megvan a saját személyisége, motivációja és története. Nem egyformák, és éppen ettől működnek olyan jól együtt. Mindegyikük máshogy reagál a veszélyre, máshogy gondolkodik, máshol húzza meg a saját határait, mégis összeköti őket az a közös tulajdonság, hogy nem szeretnék elfogadni, hogy mások mondják meg nekik, mire képesek. Ez a gondolat pedig szerintem ma is ugyanolyan fontos, mint a regény által bemutatott korszakban.

Olvasás közben többször is azon gondolkodtam, milyen különös lehetett abban az időszakban élni, amikor a világ egyik pillanatról a másikra változott meg, és olyan dolgok váltak mindennapossá, amelyeket korábban elképzelni is nehéz lett volna. A lányok történetén keresztül ezt a bizonytalanságot is közelebb érezhetjük magunkhoz, miközben természetesen a kalandok és a fordulatok sem maradnak el. Talán éppen ez az, ami miatt ez a kötet számomra még erősebb lett az első résznél: nagyobb a tét, komolyabbak a veszélyek, és a szereplőknek is többet kell kockáztatniuk azért, hogy segítsenek azoknak, akik számítanak nekik.

Fotó: Menő Könyvek

Nagyon jó volt újra találkozni Hannával, Annie-vel, Olgával és Veronikával, és külön örültem annak, hogy a folytatás nem egyszerűen megismétli az első kötet receptjét, hanem egy sötétebb, komolyabb korszakba viszi tovább a történetet. Megmaradt a kaland, a barátság, a szerelem és a fordulatok sora, de mindehhez most egy olyan történelmi háttér társul, amely sokkal nagyobb súlyt ad a szereplők döntéseinek. Közben pedig ott van Lilly története is, amely különösen izgalmas színfoltja a regénynek, és amely miatt az olvasó egy olyan nő életébe is betekintést nyerhet, aki a maga korában valóban feszegette a lehetőségek határait.

Összességében nagyon szerettem ezt a részt, és talán még jobban is, mint az első kötetet. Szerettem a történelmi hátteret, a háborúval járó feszültséget, a lányok kalandjait, a barátságukat, a titkokat és természetesen azt is, hogy újra olyan női karaktereket kaptunk, akik nem hajlandóak elfogadni a számukra kijelölt határokat. Madarász Éva története egyszerre tud szórakoztatni és közben egy olyan korszakról mesélni, amelyet érdemes közelebbről is megismerni, a négy lány pedig ezúttal is bebizonyítja, hogy néha éppen azok képesek a legnagyobb dolgokra, akikről a világ azt gondolja, hogy erre egyáltalán nem lennének képesek.