A Maggie története – interjú Szaszkó Gabriellával

Vannak történetek, amelyekben könnyű eldönteni, ki a jó és ki a rossz. Vannak szereplők, akiket megszeretünk, másokat pedig gondolkodás nélkül elutasítunk a tetteik miatt. De mi történik akkor, ha lehetőséget kapunk arra, hogy egy korábban megismert, kifejezetten negatív szereplő szemszögéből ismerjük meg a történetet? Mi van akkor, ha a „főgonosz” mögött meglátjuk az embert, a múltat, a traumákat és azokat a körülményeket, amelyek hozzájárultak ahhoz, amivé vált?

Szaszkó Gabriella Maggie című regénye éppen erre reflektál rá. A történet főszereplője a hatrészes sorozat egyik legnegatívabb karaktere, akinek múltjába ezúttal sokkal mélyebben betekinthetünk. A regényben hangsúlyos szerepet kap a családon belüli erőszak, a manipuláció, a függőség, valamint a generációkon át öröklődő traumák kérdése. A történet nem arra törekszik, hogy felmentse Maggie-t a tettei alól, hanem arra, hogy megmutassa: egy ember története gyakran jóval összetettebb annál, mint amit kívülről látunk.

Maggie karakterén keresztül Szaszkó Gabriella egy olyan világba vezet minket, ahol a bántalmazás és a mérgező családi légkör nemcsak egyetlen ember életét változtatja meg, hanem generációkon keresztül tovább gyűrűzhet. A regény egyik legérdekesebb kérdése éppen az, hogy vajon mennyire vagyunk képesek kitörni azokból a mintákból, amelyekbe beleszülettünk, és hol kezdődik az egyéni felelősség ott, ahol valakit egész életében a körülményei formáltak.

Az interjú során arról kérdeztem az írónőt, miért éppen Maggie kapott saját történetet, milyen nehézségeket jelentett egy ennyire összetett és torzult személyiségű karakter megformálása, és mit szeretne, hogy az olvasók magukkal vigyenek a történetből. Szóba került az is, hogyan kapcsolódik Maggie története a Pennington és Glens Falls sorozatokhoz, valamint az, hogy valóban lezárult-e Maggie története a regénnyel.

Mi inspirált a könyv megírására?

Tudom, sokan furcsának találhatják azt, hogy kiemeltem, és saját regényt kapott a hatrészes könyvsorozatom legnagyobb mumusa és legnegatívabb karaktere. De az írásban pont azt szeretem, hogy betekintést adhatunk bárkinek a belső világába. Nagyon régóta a fejemben van, hogy meg kellene írni Maggie történetét. Az Engedj el című regényemben már fel-felvillant a háttere, de a Maggie-ben tudtam igazán kibontakoztatni, mi is történt vele. Tehát az inspiráció főleg az volt, hogy árnyaljam ezt a karaktert is, ne csak ő legyen a főgonosz, hanem megmutassam mögötte az embert is.

Miért éppen a családon belüli erőszak és a manipuláció témáját választottad a regény központi témájának?

A téma a Maggie-nél alapvetően adott volt, hiszen meg volt ágyazva a Pennington-testvérek és a Glens Falls sorozat által. Nagyon foglalkoztatnak íróként a generációs traumák, azok a kérdések, hogy bizonyos korlátainkon miért nem tudunk túllépni. A Pennington-család és Maggie története ennek a vetülete, azaz, hogyan is gyűrűzik a függőség, a bántalmazás, hogyan öröklődik generációról generációra, és hogyan lehet ebből felépülni.

Mennyire volt nehéz Maggie lelki világát és a traumáit hitelesen bemutatnod?

Szeretek ilyen nehéz karaktereket írni. Furcsa, de sokszor az egészségesebb lelkivilágú karaktereket sokkal nehezebben fogom meg. Érdekelnek a személyiségtorzulások, és valójában csak remélni merem, hogy sikerült hitelesen bemutatnom a traumákat és Maggie töredezett világát. Íróként úgy érzem, csak próbálkozunk minél közelebb és közelebb kerülni a valósághoz, de nekünk is fejlődnünk kell, nyitottnak lennünk, hogy képesek legyünk még jobb karakterrajzokat készíteni.

Volt olyan jelenet a könyvben, amelyet különösen nehéz volt megírnod?

Érdekes, de a Maggie-nél, mivel egyes szám harmadik személyben íródott, ezért könnyebben tartottam az egyes jelenetekben a távolságot, szinte disszociáltam a karakterrel együtt, mintha nem is lettem volna ott. Az egyes szám első személyben írt könyveim sokkal jobban megterheltek, azt hiszem, az Engedj el volt ebben is a legnehezebb.

Maggie sok nehéz döntést hoz. Volt olyan döntése, amellyel íróként nem értettél egyet?

Valójában a könyvnek pont az a lényege, hogy Maggie egyetlen döntést sem hoz az életében. Maggie a körülményeinek az áldozata. A körülmények alakítják a már-már ösztönös cselekedeteit, de nem képes reflektálni a saját gondolataira a személyisége torzulása miatt. Tehát Maggie egyetlen döntésével sem lehet alapvetően egyetérteni.

Melyik szereplő áll hozzád a legközelebb, és miért?

Ez nem egy olyan könyv, ami tele van kedvelhető karakterekkel. Mondjuk úgy, hogy nagyon kevés egészséges lelkületű szereplő bukkan fel a regényben, de ez is volt a cél. Talán Abe és Heather karaktere az, és néha Owené, akik mellett egy kissé fel lehet lélegezni a könyvben.

Mit szeretnél, hogy az olvasók leginkább magukkal vigyenek Maggie történetéből?

A nyitottságot. Akik olvasták a trilógiát természetesen elítélik Maggie-t a tetteiért, és ezekre nem is szeretnék felmentést adni. De Maggie történetének tanulsága az, hogy mindenkinek megvan a maga terhe, gonoszok nem csak úgy születnek a semmiből, hanem a mérgező atmoszféra teremti őket.

Várható a Maggie történetének folytatása, vagy lezártnak tekinted Maggie történetét?

Maggie történetének folytatása igazából az egész Pennington és Glens Falls-sorozat. Természetesen teljesen más szemszögből, de az élete teljesen megismerhető általuk, szóval akit érdekel a folytatás, az megtalálhatja a további könyvekben :)

Szaszkó Gabriella válaszaiból egyértelműen kirajzolódik, hogy a Maggie nem egyszerűen egy újabb történet egy már ismert szereplőről. A regény egy lehetőség arra, hogy egy korábban egyértelműen elutasított karaktert más szemszögből is megismerjünk. Nem azért, hogy a tetteit elfelejtsük, hanem azért, hogy megértsük, milyen út vezetett ahhoz, hogy azzá az emberré váljon, akit a korábbi történetekből már ismerhetünk.

Különösen érdekes gondolat, hogy Maggie esetében az írónő szerint valójában nem beszélhetünk tudatos döntések sorozatáról. A körülmények, a traumák és a személyisége torzulása alakítják a cselekedeteit. Ez pedig új kérdéseket vet fel az olvasóban is: vajon mennyire ismerhetünk meg valakit pusztán a tettei alapján? És képesek vagyunk-e úgy megérteni egy ember múltját, hogy közben ne feledjük el a felelősségét sem?

Talán éppen ez az, amit Gabriella leginkább szeretne átadni az olvasóknak: a nyitottságot. Azt, hogy egy történetnek ritkán csak egy oldala van, és hogy a legnehezebben elfogadható emberek mögött is állhat egy olyan múlt, amelyet kívülről nem láthatunk. Maggie története ugyan nem ad felejtést a tetteire, de arra ösztönöz, hogy megpróbáljuk megérteni az embert a tettei mögött.

És bár maga a Maggie története lezárul, a karakter útja valójában nem ér véget ezzel a kötettel. Ahogy Szaszkó Gabriella is fogalmazott, Maggie történetének folytatása ott van a teljes Pennington- és Glens Falls-sorozatban – más szereplők szemszögéből, más megvilágításban, de továbbra is jelen. Azoknak tehát, akikben a regény után még maradtak kérdések Maggie múltjával és sorsával kapcsolatban, érdemes tovább barangolniuk ebben a sokszor sötét, összetett világban.