Mi történik, ha a szeretet elszabadul? - A hét könyve: Finy Petra Kistigris

 

Vannak könyvek, amelyek egyetlen történetet mesélnek el, és vannak olyanok is, amelyek sok kisebb történeten keresztül próbálnak valami fontosat elmondani az életről. Finy Petra novelláskötete, a Kistigris ez utóbbiak közé tartozik, de korántsem egy hagyományos, könnyen megfejthető novelláskötet, hiszen a szerző ezúttal is a sajátos és sokszor meghökkentő látásmódjához nyúl, hogy olyan érzésekről beszéljen, amelyekkel valamennyien találkoztunk már, csak talán nem mindig tudtuk őket pontosan megfogalmazni.

A Kistigris már a címével is jelzi nekünk, hogy itt valami különös világba készülünk belépni, és ezt a hangulatot tovább erősíti a könyv alcíme is: Történetek a szívről. A szív ebben az esetben természetesen nem pusztán a szerelmet jelenti, hanem mindazt, ami az emberi kapcsolatainkat meghatározza, a ragaszkodást, a féltést, a magányt, a veszteséget, a gyászt, a boldogságot, a szeretetet és azokat az ellentmondásos érzéseket is, amelyekkel sokszor magunk sem tudunk mit kezdeni.

Finy Petra éppen azért tud érdekes dolgokat mondani ezekről az érzésekről, mert nem a megszokott módon közelít hozzájuk. Ahelyett, hogy egyszerűen leírná, milyen a gyász, milyen érzés egyedül maradni, vagy mit jelent valakit nagyon szeretni, különös helyzeteket és karaktereket teremt, amelyekben ezek az érzelmek önálló életre kelnek. Így kerülhet egy történetbe anyatigris, elefánt, krokodil, vezérszurkoló, vízibicikli vagy akár egy hullócsillag, és miközben elsőre talán mosolyogva olvassuk ezeket a furcsa helyzeteket, hamar kiderül, hogy a felszín alatt nagyon is ismerős emberi történetek húzódnak.

A kötet egyik legérdekesebb gondolata éppen az, hogy a szeretet korántsem mindig olyan békés és egyszerű érzés, amilyennek szeretnénk látni. Ahogy a szerelemnek is megvannak a maga démonai, úgy a szeretetnek is lehetnek árnyoldalai, hiszen a túlzott ragaszkodás, a féltés, a veszteségtől való félelem vagy éppen a magány ugyanúgy képes fájdalmat okozni, mint amennyire egy szeretett ember jelenléte örömet adhat. Finy Petra ezeket a helyzeteket nem akarja megmagyarázni vagy tanulságos történetekké egyszerűsíteni, inkább megmutatja őket a maguk furcsaságában, és az olvasóra bízza, hogy mit lát meg bennük.

A könyv fülszövege is pontosan ezt a különös hangulatot teremti meg, amikor olyan kérdéseket tesz fel, mint hogy vajon tényleg van-e krokodil a Balatonban, mit kereshet egy vezérszurkoló egy kórház onkológiai osztályán, miért lehet fontos egy párválasztás során, hogy valaki mikor áll fel a lelátón szurkolás közben, vagy hogy mit lehet kezdeni egy elefánttal, amely képtelen abbahagyni a sírást. Ezek a kérdések elsőre szinte teljesen összefüggéstelennek tűnnek, éppen ezért kíváncsivá teszik az olvasót, miközben azt is megmutatják, milyen világba hívja Finy Petra az olvasóit.

A szerző munkásságát régóta jellemzi ez a fajta képzeletgazdag történetmesélés. Finy Petra költőként, íróként és gyermekkönyvek szerzőjeként is ismert, az elmúlt években pedig a felnőtteknek szóló prózai munkái révén is egyre több olvasó találkozhatott sajátos hangjával. Írásaiban gyakran használ különleges képeket, metaforákat és hasonlatokat. A Kistigrisben különösen jól működik ez a módszer, hiszen a szerző olyan dolgokról beszél, amelyeket nehéz lenne egyszerű, hétköznapi mondatokkal igazán érzékletesen megmutatni.

Fotó: Valuska Gábor

Egy síró elefánt például elsőre lehet egy vicces kép, de ha belegondolunk, milyen érzés lehet valakinek a bánatát úgy megélni, hogy egyszerűen képtelen abbahagyni a sírást, már egészen más jelentést kap. Ugyanez történik a könyv többi novellájával is: a humor mögött gyakran ott van valami fájdalmas, a furcsaság mögött valami ismerős érzés mögött pedig egy olyan emberi tapasztalat, amelyet talán mindannyian átéltünk már.

Finy Petra egyik erőssége, hogy képes egyszerre könnyed és súlyos lenni, és miközben egy-egy történet akár mosolyt is csalhat az olvasó arcára, a következő pillanatban már egy sokkal mélyebb érzés kerülhet előtérbe. Ez különösen fontos egy olyan könyvnél, amely a szeretetről beszél, hiszen a szeretet maga sem egyetlen, tisztán körülírható érzés, hanem rengeteg egymásnak ellentmondó tapasztalat összessége. Lehet benne öröm és félelem, biztonság és bizonytalanság, ragaszkodás és elengedés, boldogság és veszteség, és talán éppen ettől olyan nehéz róla igazán jól írni.

A Kistigris azonban nem akarja megfejteni a szeretetet, inkább körbejárja, megmutatja különböző arcait, és közben olyan világot teremt, amelyben a hétköznapi és a lehetetlen természetesen megfér egymás mellett. A Balatonban akár lehet krokodil, a zsebünkbe akár eltehetünk egy hullócsillagot, a fű pedig egyik napról a másikra újra kinőhet, mert ebben a könyvben nem az a legfontosabb kérdés, hogy megtörténhet-e mindez a valóságban, hanem az, hogy mit jelenthet számunkra.

Ez a fajta történetmesélés azoknak az olvasóknak lehet különösen izgalmas, akik szeretnek egy könyvben egyszerre találkozni humorral, szomorúsággal, fantáziával és nagyon is valós emberi helyzetekkel. A Kistigris nem akar mindent egyértelművé tenni, és nem kínál kész válaszokat arra sem, hogyan kell szeretni, hogyan kell elengedni vagy hogyan kell együtt élni a veszteségeinkkel. Inkább kérdéseket hagy maga után, amelyek néha csak később, egy-egy történet befejezése után kezdenek igazán dolgozni az olvasóban.

Talán ezért is jó cím a Kistigris, mert a tigris egyszerre jelent erőt és veszélyt, ugyanakkor a „kistigris” szóban van valami: szerethető és sebezhető is. A könyvben ugyanez a kettősség jelenik meg újra és újra: az ember képes hatalmas érzelmeket megélni, képes ragaszkodni, küzdeni, félni és szeretni, miközben valamennyien meglehetősen törékenyek vagyunk, és sokszor mi magunk sem tudjuk, hogyan kezeljük azt, ami bennünk történik.

Fotó: 21. Század Könyvkiadó

A Kistigris 2025-ben jelent meg a 21. Század Kiadónál, és a 302 oldalas novelláskötet egy olyan szerző újabb munkája, aki jól ismeri a történetmesélés és a komoly témák találkozásának lehetőségeit. A könyvben pedig éppen az a figyelemre méltó, hogy miközben nagyon különös dolgokról mesél, valójában nagyon hétköznapi kérdéseket tesz fel: hogyan szeretünk, hogyan veszítünk el valakit, hogyan élünk együtt a hiánnyal, miért ragaszkodunk bizonyos emberekhez, és miért tud néha éppen az okozni fájdalmat, ami a legfontosabb számunkra.

A Kistigris ezért lett ezen a héten a hét könyve. Nem azért, mert könnyű olvasmány lenne, és nem is azért, mert minden története ugyanazt az érzést akarja kiváltani az olvasóból, hanem azért, mert képes valami olyasmiről beszélni, amit mindannyian ismerünk, mégis nehéz róla jól beszélni. Finy Petra a szeretetet egy különös dzsungelként mutatja meg, amelyben néha eltévedünk, néha megijedünk, néha nevetünk, máskor pedig olyan dolgokra bukkanunk, amelyekről azt hittük, hogy már rég elfelejtettük őket.

És talán ez a könyv egyik legfontosabb felismerése is: a saját érzelmeink között sem mindig könnyű eligazodni. Néha egy tigris vár ránk az ösvényen, máskor egy síró elefánt, néha pedig csak egy emlék vagy egy régi történet, amelyről nem is gondoltuk volna, hogy még ennyire fontos nekünk. A kérdés már csak az, hogy bemerészkedünk-e a szeretet dzsungelébe, és hajlandóak vagyunk-e találkozni azokkal a különös lényekkel, amelyek valójában mindannyiunk szívében ott élnek.